A hazánkban jól alkalmazható napkollektorokat 3 fő csoportra oszthatjuk:


Üvegfedés nélküli műanyag abszorberek

Ezek a napkollektorok alapvetően a nyári félévben alkalmazhatóak, jellemzően szabadtéri medencefűtés céljára alkalmasak. Hőcserélő nélkül, a medence vizet közvetlenül keringetve a műanyag abszorber csövekben a legköltséghatékonyabb Naphő-hasznosító rendszer építhető fel. Egész éves energiatermelésre a magyarországi éghajlaton nem alkalmas. 

 

 

Síkkollektorok

Európában a legelterjedtebb termikus napenergia hasznosító eszköz. Szűkre szabott tetőfelület esetén a leghatékonyabb napkollektor, mivel bruttó területének 95%-a az elnyelőfelület. Magasabb üzemi hőmérsékleteken rohamosan csökkenő teljesítményűek a szimpla üveges fedés miatt. Üzemzavar esetén a közepes hőszigeteltség már előnyös tulajdonsággá válik, nyári magas hőmérsékletnél sem nő az üresjárási hőmérsékletük 160-200 °C fölé, így a szokásos zárt rendszerű fagyállós kiépítés nyomásviszonyai kezelhető szinten maradnak. Időszakos hőenergia túltermelés esetén éjszakai cirkuláltatással a fölösleges hőenergia a környezetnek leadható erre alkalmas szolárvezérlő használatával. Ennek ott lehet hasznát venni, ahol nem biztosított a mindennapos hőelvétel, például egy heti öt napban üzemelő gyáregység, iroda.

 

Vákuumcsöves napkollektorok

Rendkívül széles a típus- és modellválaszték. Az alsó árkategóriában kapható vákuumcsöves kollektorok „tudása” gyakran nem haladja meg a középkategóriás síkkollektorokét.

A közepes árkategória felett abszorberfelületen való összehasonlításkor mintegy 50 %-al több az éves hozamuk a síkkollektoroknál.

Azonos éves energiahozam eléréséhez mégis nagyobb az elfoglalt tetőfelület, mivel a bruttó felület 50-55%-a az energiát termelő abszorberfelület.

Az éves üzemórák száma jelentősen meghaladja a napos órák számát, hiszen az alacsony hőveszteség miatt a felhőkön keresztül érkező diffúz sugárzásból is képesek hőenergiát termelni (hazánkban a teljes napenergia-besugárzás közel 50%-a diffúz sugárzás).

Az alacsony hőveszteség üzemzavar (pl. áramszünet vagy túltermelés) esetén 200- 300 °C-os stagnációs hőmérsékletet eredményezhet a kollektorokban. Az ebből adódó túlnyomás fokozottabb figyelemmel kialakított speciális műszaki megoldásokat igényel.

A túltermelésből adódó felesleges hőenergiát éjszakai visszacirkuláltatással csak részben lehet visszasugározni a környezetnek, ezt a vákuumos hőszigetelés akadályozza.

Alkalmazása ott ajánlott, ahol fontos szempont, esetleg elvárás a környezeti hőmérsékletet jelentősen meghaladó fűtőközeg hőmérséklet.