A napenergia hasznosítás első írott megjelenése a római jogrendben található, itt fogalmazták meg először a napenergiához való jogot.

A törvénycikkely lényege, hogy egy meglévő ház déli frontja elé nem engedélyezték egy másik, magasabb épület megépítését, mivel a korábban készült házra eső árnyék növelte volna annak fűtési energiaigényét.

Ezt a közvetlen sugárzási energiahasznosítást nevezzük ma passzív napenergia hasznosításnak, aminek az építészetben való megjelenése megfigyelhető a magyar hagyományos népi építészetben is. A hagyományos parasztház fő frontja délre nyílik, a tető kinyúlás alatt található tornácon keresztül a téli félévben az ablakok és a falfelület „napozik”, a nyári félév magasabb napjárásánál viszont az árnyékhatás érvényesül. Őseink akkor sem vásároltak volna splitklímát, ha kapható abban az időben, és még villamos energia is rendelkezésre áll.

Ehelyett ültettek az udvarra egy diófát, amely nyáron volt szíves hűsítő árnyat biztosítani háznak, udvarnak, télen pedig lehullajtotta leveleit, és így átengedte a Nap hősugarait akkor, amikor a belső hőmérséklet fenntartásához már fűtési energiára volt szükség.

Még véletlenül sem szeretnénk azt a képzetet kelteni, hogy a Kárpát-medencében a szűken mért téli napfény kifűtheti házainkat – erre még a legújabb építészeti technológiát képviselő passzívházak sem képesek – de fűtési energia-igényünket mindenképpen csökkenti.

Hazafias érzülettől „fűtve” itt meg kell jegyezni: a németek által kifejlesztett passzívház legközelebbi „rokona” az apró ablakokkal rendelkező, vastag vályogfalakkal megépített (+ diófa) magyar parasztház.

A mai telekárak az épületek kiterjedését felfelé kényszerítik, így a hagyományos, jól működő elvek kevésbé használhatóak.

A diófák a „hibásak”, nem hajlandóak „beklímázni” egy tízemeletes házat, nem tanultak meg együtt magasodni az építési telkek árával.

A Krisztus utáni 3. évezred városi építkezésében a régi, jól bevált módszerek alig hasznosíthatóak. Cserében megjelentek olyan technológiák, mint például a téli/nyári állásba átfordítható ablakok, amelyek napenergia áteresztő képessége igény szerint nagyságrenddel változtatható.

A napenergia hasznosításánál előtérbe került az aktív hasznosítás, amely műszaki megvalósításokat takar.


Elektromos áram előállítása napenergiából:

Gyakran keverik a két napenergia hasznosító eszközt: a napelemek elektromos áramot állítanak elő, a napkollektorok hőenergiát.

A napelemekről nyert egyenáram megszokott berendezéseinkben átalakítás nélkül nem hasznosítható. Az átalakítás műszakilag megoldható, az előállított váltóáram felhasználható 230/400 V villamosáram-igényű berendezések ellátására, vagy az áramszolgáltató hálózatára visszatáplálható, megfelelő engedélyek és ad-vesz mérő villanyóra birtokában.

Tömeges elterjedésük hiányának több oka van:

  • Az alacsony támogatottság

  • Alacsony hatásfok, és az ebből következő

  • Nagy terület igény


Megállapíthatjuk, hogy egy átlagos többszintes városi épület tetőfelületén elhelyezhető napelemfelület mindössze néhány ezrelékét képes előállítani a ház villamos energia igényének.

Ha kitekintünk külföldre, akkor láthatjuk, hogy a napelemes erőművek zöldmezős beruházás formájában valósulnak meg olcsó, más célra nem hasznosítható területeken.

1 Megtérülés
2 Napkollektor tipusok
3 Hasznosítási lehetőségek
4 Hazai adottságok